Damien P. Lawrence: Telihold

Ez elsőre könnyűnek tűnhet: megérkezünk az általunk kiválasztott helyre, messze a város zajától, a természet lágy ölén minden hétköznapi gondunkat magunk mögött hagyhatjuk. Azonban arra senki sem tudja a választ, mi történne, ha a vakáció már a megérkezés pillanatában gyökeresen ellentmondana eredeti elképzeléseinknek, és a kellemes kikapcsolódás hamarosan szörnyű lidércnyomássá válna, melynek rémalakjai épp azok, akiket eddig barátnak hittünk, pedig a körülmények különös játéka következtében csak most kezdjük igazán megismerni valódi arcukat... Talán túl későn. A feszültségben és humorban egyaránt bővelkedő előadás olyan színházi élményt hoz létre, melyben a néző nem képes többé kívül maradni az eseményeken, maga is a történet egyik szereplőjének érezheti magát, mint egy harmadik személy a szobában. Az események feszültségét azonban oldja a kialakult helyzet groteszk voltára rámutató helyzetkomikumok sora, míg el nem érkezik az előadásban az a pillanat, mikor már nem lehet tovább nevetni, mert lassan kirajzolódik, hogy a valóság rémisztőbb semhogy nevethessünk rajta. Egészen speciális színházi élmény tanúi lehetünk ebben a különleges, feszültségben és humorban teli, színpadi világítástechnikát nem igénylő, gyertyás előadásban.